Tao

 

 

 

 

 

 

A tao csak annak mutatja meg valódi önmagát, aki a tao szerint él. A tao nem ismerhető meg semmilyen filozófiai spekulációval, vagy tudományos vizsgálódással. A tao csak benne élve ismerhető meg!

 

 

Lao- ce: TAO TE KING

 

Rhasoda May feldolgozásában
(részlet)

 

 

1.

 

A Végső Valóság1, amint szavakká formálják,

elveszti örök érvényét;

minden, amint névvel ellátják,

elrejti örökkévaló fényét…

A Megnevezhetetlen, az Ég és Föld Atyja2,

a névvel illetett, minden létező Anyja.

Ezért a Végső Valóság csodálatos titka,

csak a vágytalanok számára lesz nyitva;

azt pedig, kit vágya folyton hajtja,

a véges forma szemlélése fogva tartja.

A lényeg és jelenség eredetre egyek,

különbséget köztük csak nevükben tesznek.

A kettő együtt nevezhető csodálatosnak,

s a csodától csodáig haladás kapuja a titkoknak.

 

 

 

 

és a hozzáfűzött magyarázat:

 

 

1 A tao szó lefordíthatatlan. Egyes feldolgozások az „út” értelmezést használják helyette. Ez azért nem helytálló, mert az út valahonnan indul, és valahová vezet, egyfajta folyamatot képvisel. A tao viszont az Abszolútum első észlelhető megjelenési formája, amely része az Abszolútumnak, de nem azonos Vele. Ezért a tao-t itt Végső Valóságnak fordítottam.

         A tao (és bármi más ugyanúgy), már nem az lesz, ami a valóságban, abban a pillanatban, ahogy szavakba öntik. Az Abszolútumról szóló bármilyen tanítás ugyanis leképezések sorozatán keresztül jut el hozzánk. A szavakba öntés szintén egy leképezés, transzformáció, ami átalakít, csökkenti a dimenzióját a szóban forgó dolognak. Ezért az Abszolútum nem észlelhető, megnevezhetetlen, nem tudunk Róla képet alkotni. Minden, amit Róla elképzelünk, már nem Ő, hanem egy megjelenési formája. A képalkotás Róla már a mi teremtett valóságunk. Olyan viszonyban van a kettő egymással, mint egy tárgy és a tükörképe.

 

2 Az Abszolútum hozott létre mindent, ezért tekintjük Őt az ég és föld kezdetének, atyjának. Ami a mindenséget fenntartja, és számunkra felfogható, érzékelhető, az anya, s mivel névvel illetett, már leképezés, transzformáció. Nem azonos az Abszolútummal, de belőle származik. A kettő úgy viszonyul egymáshoz, mint a lényeg és a jelenség. Mi ebben a világban mindig csak a jelenséget észleljük, és ezek vizsgálata alapján próbálunk képet alkotni a lényegről. Mivel azonban a tanulmányozható jelenségek száma véges, az Abszolútum pedig végtelen, ezért a lényegről kapott ismeret szükségképpen hiányos marad. 

         Aki a lényeget akarja megragadni, lemond a véges jelenségek tanulmányozásáról, erre azonban csak akkor képes, ha teljesen vágytalan.

 

 

 


 
[Home][Bemutatkozás][Tanfolyamok][Havi program][Szolgáltatás][Kiadványok][Elérhetőség][Vallások][Írások][Utazások][Ajánló][Kérdések][Jóga][blank]

 


 

varga.margit@t-online.hu